Autó-motor

Mit tud egy prémium márka 16 évesen – Lexus IS 300 Sportcross használtteszt

Vágyik a prémium márka nyújtotta luxusra, de nem telik újra?  Fél a horribilis fenntartási költségektől? Van egy ajánlatunk.

Audi, BMW, Lexus. A prémium autó kifejezés kapcsán ezek a márkák jutnak eszünkbe. Bár elsőre nehéz meghatározni, mitől is lesz prémium egy márka, néhány közös jellemzőt találhatunk. Úttörő kényelmi és biztonsági megoldások. Minőségi hatást keltő beltér, fölényes menetdinamika.

A '90-es évek eleje óta a fenti márkákhoz továbbiak szerettek volna csatlakozni, változó sikerrel. A Citroen elindította a DS vonalat, mellyel izgalmas formájú és igényesebb belterű modelljeit jelöli. A Nissan, amely a Renault tulajdonában áll, bevezette Infinity nevű prémiummárkáját az amerikai piacon, mely lassan de biztosan szerez egyre nagyobb elismerést. Az utóbbi néhány évben Európában is forgalmazzák és népszerűsítik modelljeiket, egyelőre mérsékelt sikerrel.

A külső megfog, a belső megtart

A Toyota szintén egy prémium márka létrehozása mellett döntött 1989-ben, így született meg a Lexus. Fő versenytársainak a három prémium márkát tartották és japános szigorral és elszántsággal kezdtek neki a márkaépítésnek. Az első formaterveknél ez meg is látszott, zászlóshajójuk, a Lexus LS430 egyes vonásai igencsak hasonlítanak az akkori S-osztályú Mercedesre. A minőség tekintetében azonban nem ismertek tréfát: az előbb említett LS430 elődje, az LS400 késztette arra a Mercedest, hogy akkori S-osztály modelljüket további 2 évig fejlesszék.

A legkisebb prémium

A Lexus IS a márka első kísérlete volt a többi prémium márka hasonló méretű modelljeinek befogására. Bár a Lexus számára újnak számított ez a modell 1999-es megjelenésekor, alapját a Toyota egyik japán belpiacos autója, a Toyota Altezza szolgáltatta.

A Lexus IS első generációja Európában két karosszériaváltozatban és kétféle motorral volt elérhető. A szedán és a kombi - alias Sportcross - formáin kívűl a motor tekintetében az IS 200 és az IS 300 között lehetett választani. Mindkét motorváltozat egy soros, hathengeres benzinmotor volt. Az IS 200 egy 2 literes, 155 lóerős hajtóművet rejtett, míg az Európában ritka IS 300 egy 3 literes, 214 lóerős erőgép.

Az Altezzára nem véletlenül esett a választás: a hátsókerékhajtás kötelező követelmény volt, hiszen a modell célkitűzése nem kevesebb volt mint utolérni a régóta a legjobb vezetési élményt nyújtó 3-as BMW-t. Ez majdnem tökéletesen sikerült is, lássuk miért!

Külső

A forma még a régi, klasszikus iskolát követi, magasításnak - szerencsére - nyomát sem találjuk. A gyárilag sportosan alacsony hasmagasság és az alacsony oldalfalú gumiabroncsok a vezetni szerető embert már kíváncsivá teszik. A motorháztető közepén lévő domborítás nem rendelkezik funkcióval, a forma erőt sugároz.

Érdekesség, hogy az áttetsző burájú hátsó lámpa indította el a tuningiparban a hasonló kinézetű lámpák divatját, éppen ezért Altezza stílusú lámpaként hivatkozak rá.

A tesztünkben szereplő példány a kombi kivitel, bár ezt a kifejezést gondosan  igyekezett kerülni a gyár. Ezért a modellt Sportcrossnak nevezte el. Árufuvarozóknak ez a kivitel sem ajánlott, hiszen a túlnyúlás viszonylag rövid, és a hátsó tetőoszlopok is meredeken dőlnek előre. Előnye a szedán kivitellel szemben az összenyitható csomag-és utastér, előbbi esetében csak egy szűk nyílás, a síalagút teszi lehetővé hosszú és keskeny tárgyak szállítását. Hagyományos  kombi társaitól eltérően tetősínekkel sem rendelkezik!

A forma összeségében még a Sportcross esetén is tetszetős, elsőre feltűnik, hogy nem egy szokványos teherhordóval van dolgunk.

Belső

Egy prémium márka modelljeinek egyik jellemzője a luxus belsőtér. Ez sok kritikát kapott az első IS generáció esetében, a belteret túlságosan is sivárnak tartották a korabeli tesztelők. Tény, hogy a Toyota eredetű modell beltere nem a puha műanyagokról híres.

A beltér alapvetően fekete műanyag burkolatokkal bélelt, az ülések szövet borításúak, bézs és fekete színekben. A feláras teljes vagy félbőr belső szintén ebben a két színben volt elérhető.

A tesztünkben szereplő példány bézs félbőr kárpittal rendelkezik, ehhez párosították a felül fekete, alul bézs műanyag burkolatokat. További különlegessége a Sport kivitel, mely nevétől eltérően csak belső esztétikai változtatásokat takar. A kétszínű kormánykerék, a fém pedálok és köszöblécek valóban sportos autó benyomását keltik.

Összeségében elmondhatjuk, hogy ebben a verzióban érhető tetten leginkább a prémium életérzés a beltér tekintetében.

Menetteljesítmény

Ahogy korábban már említettük, ez a korai IS modell egy gyengébb és egy erősebb változatban volt elérhető. Tesztpéldányunk ez utóbbi motorváltozattal szerelt. A tulajdonos elmondása szerint a vásárlás előtt egy barátja révén volt szerencséje kipróbálni mindkettőt. A tesztutat követően döntött az erősebb változat mellett.

Az ok egyszerű: bár a "gyengébb" verzió 155 lóereje nem tűnik kevésnek elsőre, az autó tömege mely 1360 kg (IS 200 Sedan) környékéről indul, érezteti hatását. Hangja így is gyönyörű, az igazi vadállat menetteljesítményt azonban csak a nagyobb motorral szerelt  IS300 nyújtja. Ez persze csak viszonyítás kérdése, az autó tulajdonosa motorozik is, így valószínűleg nagyobbak az elvárásai.

A gyári gyorsulási adat 7.5 másodperc 0-ról 100-ra, amely ma is elismerésre méltó adat. Vezetésre termett autónál azonban sokkal fontosabb tényező az élmény, mint a száraz katalógusadatok.

Fontos még megemlíteni, hogy a 3 literes változat szinte kizárólag egy ötsebességes, hagyományos automata váltóval készült, mely a kormányról elérhető gombokkal kézzel is kapcsolható. Tesztpéldányunk is ilyen váltóművel szerelt. További lehetőséget nyújt a váltókar mellett található "Power" gomb aktiválása, a váltó ilyenkor magasabb fordulatszámig engedi pörgetni a motort és jobban ki tudjuk használni a méretes motor nyújtotta dinamikát.

Na de milyen az élmény? A hathengeres motor hang tekintetében nem hoz szégyent a műfajra, érces hanggal közli velünk, amint tempósaban kezdjük használni. A 3 literes űrtartalmának köszönhetően a motor ugyanakkor már kisebb fordulaton is dinamikusnak tűnik.

Ilyenkor tűnik fel az IS 300 kétarcúsága: visszafogottan közlekedve egy luxusautó nyugodtságával hömpölyög az úton. A motort kipörgetve viszont rettenetes gyorsulásban van részünk, mindez az érces motorhang aláfestésével együtt igencsak szórakoztató.

A futómű tekintetében szintén nem spóroltak: hátul többlengőkaros, míg elöl kettős keresztlengőkaros felfüggesztést találunk. A rugózáson érezni a sportosságot, azonban még bőven a kényelmes kategóriába sorolható. Ennek jutalma az elképesztően jó úttartás, a sebességhatárok legalább másfélszeresénél kezdődik az a zóna, ahol valamiféle drámát kezdünk érezni. Határaitól azonban még ekkor is fényévekre van az IS 300.

Fenntarthatóság

A Toyota neve még most egyet jelent minőséggel, ez ennél a korabeli kis Lexusnál sincs másképp. 3 literes motorja legendásan megbízható, körülbelül 400 lóerőig való turbósítása nem igényel mélyreható változtatásokat sem a motor, sem a váltó esetén.

Összeségében véve az autó tehát nagyon megbízható, a futóműelemek cseréje jelenthet csak a megszokottnál nagyobb költséget, köszönhetően az igényes, soklengőkaros felépítésnek. Becslésünk szerint két korabeli Opel Astra futóműalkatrészeit építették be darabszámra.

A fogyasztás a nagy benzinmotornak köszönhetően természetesen nem hasonlítható egy mai modern dízelhez. Városon belül használattól függően 12-13 liter, városon kívűl 8-9 literre levihető. Hogy sok vagy kevés, ezt mindenki döntse el maga. Az biztos, hogy a mai modern dízelekre - és lassan a benzinmotorokra is - jellemző költséges megoldások, mint például a kettős tömegű lendkerék és a turbó itt nem fog gondot okozni - mivel nincs.

Akkor most merjek megvenni egy ilyen régi prémium autót?

Ha a fogyasztás nem szegi kedvét, csak ajánlani tudjuk az IS 300 Sportcrosst. Megbízható, ésszerű költséggel fenntartható élményautó. Az a fajta, amilyet manapság csak igen keveset gyártanak.

Mielőtt beütne a önvezető villanyautók korszaka, minden vezetni kedvelőnek terápiás jelleggel, recept nélkül írnánk fel!