Életmód

Tinder és állatok – az új pótlék férfiak helyett?

A Tinder napjaink legkedveltebb párkereső alkalmazása. Nem az egyik, hanem a legépszerűbb. Ritkán jelenthetünk ki valamit  ennyire egyértelműen, a Tinder sikerét azonban minden kétséget kizáróan bizonyítja a felhasználók száma. 2014 végén 50 millió felhasználónál járt az alkalmazás.

De hogy jönnek ide az állatok?

A legkedveltebb témájú képek hölgyek esetén az utazásos és állatokkal pózolós képek. Rengeteg hölgyet láthatunk macskával, kutyával az ölében,  puszit adva a házikedvencnek. Máskor éppen a kanapén vagy az ágyon ölelkezve.

Mindez elsőre talán nem annyira meglepő. Elvégre, miért ne lehetne valakinek háziállata, akár lakásban is?

Egy személyes beszélgetés

Nemrég beszélgetésbe keveredtem egy hölgy kollégámmal, nevezzük a történet kedvéért Zsófinak. A háziállatok is szóba kerültek. Megjegyezte, hogy kertes házban lakik a Római-parton és rendszeresen elmegy kutyát sétáltatni a környéken. A kutyáknak – szám szerint háromnak  – szabad bejárása van a házba. Rendszeresen “együtt” nézik a TV-t.

Zsófi jelenleg egyedülálló, de időnként találkozik férfiakkal. Egyik ilyen alkalommal meghívta magához “Danit”. Zsófi megkérdezte, hogy zavarják-e a kutyák. Erre Dani azt válaszolta: “Nem, dehogy, szeretem az állatokat.”

Ahogy az este haladt előre, a házikedvencek egyre közelebb férkőztek, és hamarosan helyet követeltek maguknak a kanapén. Dani hamarosan megkérdezte: “Nem lehetne elkülöníteni őket?” A folytatás: nem volt.

Zsófi úgy gondolja, a kutyáknak nála már fix helyük. A férfiaknak pedig, akik kapcsolatot szeretnének kezdeményezni vele, a megszoksz vagy megszöksz lehetőségeit kínálja fel.

Miért lettek ilyen fontosak az állatok?

Természetes igényünk a csoport(ok)hoz való tartozás, a kötődés. Magabiztosságunk, lelki egyensúlyunk egyik szerves támasza a családdal, barátokkal, munkahelyi kollégákkal ápolt kapcsolatunk. Nincs ez másként intim kötődéseinknél sem.

A Tinder és a való életből vett példák is azt mutatják azonabn, hogy kapcsolataink egyre rövidebbek. Ennek okát számos kutatás vizsgálta. Az egyik lehetséges magyarázat a párkeresés céljának változása.

Ha visszamegyünk az időben akár csak hetven-nyolcvan évet, a házasságok jellemzően nem szerelmi kapcsolat céljából jöttek létre. Sokkal inkább stratégiai döntések voltak, melyek két család és nem két ember között köttettek. Ez teljesen megváltozott, és most a szerelmen kívűl még rengeteg másik szerepet elvárunk kedvesünktől. Legyen lelki társunk, barátunk, szolgáljon inspiráció gyanánt és még sorolhatánk.

Ezt a sokoldalú szerepet tökéletesen senki nem képes betölteni, ez nem is lehet cél. Sokan nem is szeretnék, és az első kisebb probléma felbukkanását vagy veszekedést hamar szakítás követi. Látszólag sok az opció, a Tinder által vagy egyéb fórumon keresztül könnyen találhatunk magunknak újabb  – akár alkalmi – partnert.

Kire lehet számítani ilyen időkben? Ki az, aki feltétel nélkül szeret minket, történjék bármi és kövessünk el bármit is? A  családi kör, barátok, szerencsés esetben. De ők sem lehetnek mindig velünk. Ki marad rajtuk kívűl, partner hiányában?

Kedvenc kis cirmosunk vagy kutyusunk kirobbanó örömmel köszönt minket minden egyes megérkezéskor, utóbbiak szinte megszállottan keresik elismerésünket, a falkavezér jóváhagyását.

Nem szereted az állatokat?

Emlékeztek még Zsófira? Nos, bevallom, nem tudtam palástolni érzelmeim, amikor a kanapén pihenő kutyák szóba kerültek. Elkámficsorodásomat látván rögtön megkérdezte: “Te nem szereted az állatokat?”

Hamar megértettem, hogy az ő felfogása szerint ez teljesen normális, így nem kezdtem el bizonygatni, milyen higiéniai és egyéb problémákat vet fel az ilyen szoros együttélés.

Akkor most férfipótlék vagy sem a háziállat?

Provokatív címünkre természetesen csakis a nem lehet a válasz. Mégis érdekes tendenciát mutat, ahogy manapság házikedvenceinkhez viszonyulunk.





Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*
*